A Ménes-völgyi Tudásvető Alapítványi Általános Iskola alapítása
Szögliget település az Aggteleki Nemzeti Park területén található festői szépségű falucska. Lakossága 600 fő körül van, itt is jellemző az elvándorlás, a lakosság elöregedése.
A Szögligeti Iskola 2004-ben bezárt. Hiába építették meg 1989-ben az új iskolaépületet, a fogyatkozó gyermeklétszám nem tette lehetővé a további üzemeltetését.
Néhány pedagógus 2005-ben úgy gondolta, hogy valami újat, valami mást kellene ebben a térségben megvalósítani, ami még nincsen, de szükség lehet rá.
Így alakult meg 2005-ben a Ménes-völgyi Tudásvető Alapítvány, melynek célja volt Kompetenciaalapú fejlesztő pedagógiai műhely kialakítása, ahol a korszerű technológiákat erősítik a humanisztikus-kooperatív oktatási módszerek.
Esélyteremtés és felzárkóztatás a képességek kibontakoztatásával. A felnövekvő nemzedék (a gyerekek) sikerességének növelése a tanulói kudarcok és lemorzsolódás elkerülése érdekében.
Rövid idő elteltével egymásra talált az üresen álló iskola és a „műhely” -t kereső alapítvány. Így nyitotta meg kapuit a Ménes-völgyi Tudásvető Alapítványi Általános Iskola 2006. szeptember 1-jén.
Olyan lelkes pedagóguscsapat látott munkához, az iskolai munka megtervezéséhez, a pedagógiai program kidolgozásához, amelynek minden tagja vallotta: hogy egy kiemelkedő jelentőségű tevékenységeket végző iskolát kíván létrehozni,
– amelyben a környéken élő gyerekek esélyt kapnak hátrányaik leküzdésére,
– amelyben a tehetséggondozásnak nagy teret kell adni;
– amelyben szem előtt kell tartani azt, hogy mindenki hordoz értékeket.
Egyetértettek abban is, hogy bár mindehhez új nevelési eszközökre van szükség, csak úgy terjeszthetik eredményesen, ha nem rombolják le a jól bevált, hagyományos értékeket.
Az indulás nehéz volt, hiszen az új intézménnyel szemben bizonytalanság és bizalmatlanság volt a jellemző. Mégis néhány lelkes szülő úgy gondolta szükség van erre az iskolára, és minden félelme ellenére ide íratta gyermekét.
Az első évek meglehetősen családias hangulatban teltek, hiszen összesen a nyolc évfolyamon 63 gyermek tanult.
A szülők – mint partnerek – segítsége az első években nagyon sokat jelentett. Támogatókat kerestek, reklámozták az iskolát, jó hírünket vitték, kiálltak az intézményért és a pedagógusokért, ha rossz hírünket keltették, hiszen erre sokszor volt példa. Amíg eredményekkel nem tudtuk igazolni, hogy sikeres és jó iskola vagyunk, a szülők védelmére támaszkodtunk. Cserébe a gyermekük olyan iskolába járt, ahol biztonságban és jól érezte magát.
A küzdelmes első 3-4 év elteltével egyre inkább beigazolódott, hogy ez a pedagógiai műhely beváltja a hozzáfűzött reményeket. Már nem kellett aggódni a beiratkozásnál, hiszen a szülők a megadott időpont előtt felkeresték intézményünket azért, hogy megnézzék és tájékozódjanak a feltételekről, jelezzék beiratkozási szándékukat. Mivel a felsőbb évfolyamos osztályok is folyamatosan bővültek, az ötödik évben elértük a 180 fő körüli létszámot. Így az intézmény kiadásait az állam által biztosított normatívából és a szülők által fizetett alapítványi hozzájárulásból fizetni tudta.
Az iskola felvállalta, hogy az ebben a hátrányos helyzetű régióban született tehetségeket felkarolja, illetve a hátrányos és halmozottan hátrányos helyzetet – minden lehetőséget kihasználva – ellensúlyozza. Egységes alapú, de személyre szóló differenciált képzés nyújtását valósítja meg, hiszen mind a tehetség kibontakoztatásának, mind a hátrányos, illetve halmozottan hátrányos helyzet, mind a sajátos nevelési igény megfelelő, korszerű kompenzálásának, de minden különböző képességekkel rendelkező tanuló valódi tanításának, oktatásának, nevelésének is ez az alapja.
A megfogalmazott és szem előtt tartott feladatok, célok, munkaformák kiemelt törekvése a társadalmi leszakadás megakadályozása és a tehetséggondozás. Fontos része még az egyenlő bánásmód, valamint a fenntartható fejlődésre és az egészséges életmódra nevelés. Ezek szintén jelentősen meghatározzák az iskola mindennapi pedagógiai munkáját.
Az iskola már tíz éve működik, a térségben egyedülálló jelenségként, tizenöt településről jönnek hozzánk. A legtávolabbról bejáró gyermek 20-25 km távolságról utaznak az iskolába. Ők és közvetlen hozzátartozóik meghatározó szereplőivé válnak környezetünknek, így életüknek, kulturális igényeiknek, szokásaiknak megismerése elengedhetetlen számunkra. Megfelelő szociokulturális háttérrel rendelkeznek, ami természetesen egyfajta életminőséget, filozófiát és életvezetési attitűdöt is jelez, ezért ezeket programjaink elindításánál, tervezésénél a siker és eredmény elérése érdekében figyelembe kell vennünk. A családi tradíciók, a szellemi értékek becsülése miatt fontosnak tartják, s kiemelt figyelmet fordítanak gyermekeik képességeinek, ismereteinek fejlesztésére, odafigyelnek gyermekük mentális és fizikai fejlődésére.
A tanulás mellett fontos az is, hogy mennyire sokoldalú képzést nyújt egy intézmény, s az, hogy felhalmozott ismereteket gyermekeik miképpen tudják majd a későbbiekben kamatoztatni.